Also sprach Páva Zsolt, a fidesz pécsi helytartója:
"Ahogyan Magyarország új alapokat fogalmazott meg, úgy Pécsett is fontosnak tartjuk, hogy magunk is megfogalmazzuk városunk és a közösség alapvető értékeit."
Az alapvető értékek elfogadásának helye és időpontja:
"Terveink szerint az elkészült nyilatkozatot, a Pécs Fundamentumot húsvét hétfőn, egy rendkívüli Közgyűlés keretében fogadnánk el, majd azt követően szeretnék minden pécsi polgárt meghívni egy közös ünneplésre a Kossuth térre."
Felmerül a kérdés: miért kellene újat alkotni, amikor Pécs sok évszázados, jól bevált fundamentummal rendelkezik. Hogy hogynem, az 1692-ben született fundamentumot abban az évben is pont húsvét hétfőn fogadták el a pécsi polgárok - és megesküdtek, hogy azt utódaik is megtartják.
Pécs abban az időben a felszabadulás első éveit élte - és napjainkban is hasonló, történelmi, forradalmi időket él a város, az újbóli felszabadulás éveit.
Az 1692-es fundamentum lényege: a városi polgárai (némileg befolyásolva Radonay Mátyás püspöktől) esküsznek, hogy maguk közé csak római katolikusokat fogadnak.
A pécsi polgárok esküje 1692-ből:
1692. feria secunda Paschatis.
Vota ungarico Idiomate expressa
Mi, Bíró, Tanács és Pécsi Város Boldogságos Istenszülő Szűz Mária és az egész mennyei szentek előtt ígérjük és fogadjuk, az mindenható Istennek, és azon hittel és fogadással kötelezzük megszeghetetlenül minden maradékinkat, fiainkat és leányainkat, hogy a mi pécsi városunkban, annak hostattyában és határiban, urasága alá vettetett vagyonos vagy leendő minden nemű jószágiban semminémű Luther:t, Calvinistát, meg hasonlott schismaticust, Arianust, zsidót, pogányt és akár niménű néven nevezendő Római Apostoli szent hit ellen törekedőt és ellenkezőt állandó képpen közöttünk bé nem veszünk, és nem tartunk, és semmi képpen el nem szenvedjük.
Fogadjuk és azt is ígérjük a mindenható Istennek, hogy fiainkat, sem leányainkat Eretnekhez házasságra (minden jószágnak vesztése alatt) nem engedjük, és nem adjuk, hogyha pediglen valami szolgálatunkon lévő cselédünk találkozik lenni, hogyha két hónap alatt az Igaz Romai Catholika hitre meg nem térnek, Vársunkbul, és annak minden határibul és hozzá tartozandó jószágibul ki tiltjuk és ki vetjük.
Ezen fogadásunkat minden esztendőben ezen a napon megújítjuk, és senkit Bírónak vagy Tanátsnak be nem veszünk, az ki előbb az Bíró választásnak és a Magistratus újításának napján erre magát hittel nem kötelezi, hogyha valami eretneket meg tudunk köztünk lenni, a Püspöknek Plébánosnak és Tanácsnak bé mondjuk.
Történt a mi Pécs szabad királyi városunkban a Jézus Társasága Gyertyaszentelő Boldogasszonyhoz titulált templomában a Húsvét második napján tartott ünnepélyes szentmisén az 1692. évben.
Radanay Mátyás Ignác püspök és pécsi főispán
Cserdy Fábián Pécs város bírója
Stipanics Ferenc városi jegyző és esküdt
Hadik András esküdt
Bartha Ferenc esküdt
Tarnóczy Pál
Puturluki Mihály
Sivtenics Pál
Chulena Ivan
Jankovits Bonaventura
Zijarto György
Kechkemeti János
Franciscus Ravasz a Jézus Társasága rendházának főnöke és városi plébános
Ego N. N. idem voveo spondeo ac juro, sic me Deus Adjuvet et haec Sancta Dei Evangelia.
Én ezt fogadom, ígérem és esküszöm, Isten engem úgy segéljen és Istennek ezen Szent Evangeliumai.
Ja N. N. To obetjana i nato se nezem zanitom, i zaklinjamfes, prisegom tako mene Bogh pomozi, i oni Sveti Bozji Evangeliumi.
Ich N. N. gelobe eben dizes, und fersprich, und ich svere darauf, also sol mir Gott helfen, und dises Hailiges gottes Evangelium.
Ezen esküt XII. Innocent pápa megerősítette, és az eskünek az öt szent megszentelt csontjai előtti megújításának napjára teljes búcsút engedett 1696-ban. Az esztergomi érsek [Széchenyi György] 1694-ben bizonyságlevéllel megerősítette, Radanay Mátyás helyett aláírta, és azt rendelte, hogy 1697-től mindhárom nemzet, a magyar, a német és a horvát, vagyis az egész város, minden polgár személy szerint, egyenként tegye meg (addig ugyanis csak a bíró és a tanács újította meg az egész város nevében), és így módosította, megerősítette és rögzítette.
Megjelent: Pécs ezer éve : Szemelvények és források a város történetéből (1009-1962) : Történelmi olvasókönyv. - Pécs, 1996. - 109-110. o.
